Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) jogelődje az Igazságügyi és
Rendészeti Minisztérium (IRM) 2005-ben jelentős lépést tett egy szolgáltató, ügyfélbarát,
de egyúttal racionális és költséghatékony dekoncentrált szervezet létrehozására:
átalakította a Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatalát (PJSZ) és a Központi Kárrendezési Irodát (KKI).. A KKI 2006. január 1-jével megszűnt, általános jogutódja a PJSZ, melynek
neve Igazságügyi Hivatalra (IH) változott. Az átalakítás alapján a KIM felügyelete alá tartozó területi
hatósági, szolgáltató típusú feladatok nagy részét 2006. január 1-jétől az Igazságügyi Hivatal (IH) végzi, melynek általános jogutódja a 322/2010. Kormányrendelet alapján
a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata (KIMISZ) lett.
A KIMISZ önállóan gazdálkodó, az előirányzatok felett teljes jogkörrel rendelkező,
országos hatáskörű, központi hivatal, irányítását és szakmai felügyeletét az igazságügyért
felelős miniszter gyakorolja.
Az igazságügyekért felelős miniszter által kinevezett főigazgató irányította
KIMISZ központi, országos illetékességű szervezeti egység, amely a területi szervezeti
egységként működő fővárosi és megyei igazságügyi szolgálatok szakmai irányító szerve.
Az KIM felügyelete alatt működő szervezet tevékenységi köre folyamatosan bővült.
2007. január 1-je óta az KIMISZ hat szakterületért felel:
- pártfogó felügyelői tevékenység
- büntetőügyekben alkalmazható közvetítő tevékenység (mediáció)
- jogi segítségnyújtó tevékenység
- áldozatsegítő tevékenység
- kárpótlási, kárrendezési tevékenység
- lobbitevékenységről szóló törvény végrehajtása
I. Pártfogó felügyelői tevékenység
A 2003. július 1-jei intézményi reform során létrehozott Pártfogó Felügyelői
Szolgálat egy szervezetbe integrálta a ’70-es évek óta külön rendszerben működő,
a fiatalkorú és a felnőtt korú elkövetőkkel foglalkozó pártfogói tevékenységet.
A Pártfogó Felügyelői Szolgálat célja, hogy a pártfogó felügyelő a büntetőeljárás
és a végrehajtás folyamatában kellő súllyal legyen jelen, és közvetítő szerepet
lásson el az elkövető, valamint az áldozat és a társadalom között, ezáltal csökkentve
a bűnismétlés veszélyét és fokozva az elkövető társadalmi reintegrációjának esélyét.
A pártfogó felügyelettel megerősített büntetőeljárásban az alternatív szankciók
(például vádemelés elhalasztása, felfüggesztett szabadságvesztés, közérdekű munka,
próbára bocsátás) alkalmazása hosszú távon lehetővé teszi a börtönnépesség csökkenését.
A Szolgálat célja emellett a sértetti érdekeket is figyelembe vevő helyreállító
igazságszolgáltatási eszközök minél szélesebb körű alkalmazása, amellyel hozzájárul
ahhoz, hogy a bűncselekménnyel okozott károk mérséklődjenek.
2011. január 1-je óta a Pártfogó Felügyelői Szolgálat szakmai felügyeletét országos
hatáskörben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata
látja el, a pártfogó felügyelői feladatokat pedig a megyei kormányhivatalokba
integrált Igazságügyi Szolgálatok végzik.
A Pártfogó Felügyelői Szolgálat az alábbi feladatokat látja el:
-
környezettanulmány és pártfogó felügyelői vélemény készítése az ügyészségi és bírói döntéshozatal előkészítése kvázi szakértői
tevékenység keretében (évente átlagosan 15.000 környezettanulmány, és 3.000 pártfogó
felügyelői vélemény készítése a büntetőeljárásban érintett személy életviszonyairól,
környezetéről, társas kapcsolatairól, valamint az ezekben rejlő kriminogén faktorokról);
- büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység, mediáció (évente átlagosan 3.500 ügyben a bűncselekményt elkövető és a sértett mediáción
történő személyes találkozásának, a történtek érzelmi feldolgozásának, a konfliktus
rendezésének és a jóvátétel kérdésében történő megállapodásuknak az elősegítése,
valamint a megállapodás betartásának ellenőrzésével kapcsolatos feladatok);
- az alternatív büntetések végrehajtása, felnőtt- és fiatalkorú elkövetők pártfogó felügyeletének ellátása (évente mintegy 40.000 ügyben a pártfogó felügyelet alatt állók kontrollja
és támogatása a jogkövető magatartás folytatása, a bűncselekmény elkövetéséhez
vezető okok megszüntetése érdekében);
- a közérdekű munka büntetés végrehajtásának felügyelete és ellenőrzése (összesen átlagosan 22.000
folyamatban lévő ügyben, a bíróság ítéletében kiszabott büntetés alapján a bűncselekményt
elkövető közérdekű, ingyenes munkavégzésének megszervezése és felügyelete);
- a szabadulás előkészítése érdekében végzett börtönpártfogás, szabadulás után
önkéntesen igénybe vehető utógondozás (évente átlagosan 3.000 ügyben segítség nyújtása a szabadságvesztésből szabadulónak
és esetenként a családjának a volt fogvatartott sikeres társadalmi visszailleszkedésének
elősegítése érdekében).
II. Jogi Segítségnyújtó Szolgálat
„A perléshez rászorultsági alapon nyújtott állami jogsegély már túl későn jön”
– ismerték fel a döntéshozók a 2000-es évek elején Magyarországon is. Egy sor
pert meg lehet előzni, ha már a jogi tanácsadás szintjén megfelelő felvilágosítást
kapnak a konfliktusba került jogkeresők. A jogi előírások szövevényében való eligazodáshoz
jogász segítsége szükséges, a megfelelő anyagi háttérrel rendelkezőknek módjuk
van ennek igénybevételére, a szegényebb társadalmi rétegekhez tartozók joghoz
jutásának biztosítása azonban megköveteli az állami jogsegély-formák kiépítését.
Magyarország – a többféle európai megoldás közül – azt a rendszert választotta,
melyben egy állami szervezet dönt anyagi helyzet alapján a támogatás megengedhetősége
kérdésében, de a jogi segítséget nem az állami alkalmazottak nyújtják, hanem a
jogi segítői névjegyzékbe felvett ügyvédek, közjegyzők, egyetemi oktatók, jogvédő
társadalmi szervezetek. Az új szervezet, a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat, az Igazságügyi
Hivatal egyik szakszolgálataként kezdte meg működését 2004. április 1-től. A rendszer
2008. január 1-től komplexebbé vált: ettől az időponttól kezdve a bíróság előtti
képviseletet ellátó pártfogó ügyvédet is a Szolgálat biztosítja a rászorulók számára.
2011. január 1. napjától a jogi segítségnyújtási feladatokat a fővárosi és megyei
kormányhivatalok szakigazgatási szerveiként működő fővárosi, megyei igazságügyi
szolgálatok és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálata
látják el.
A jogszabályi változás pozitív eleme mind a felek, mind pedig a bíróságok tekintetében,
hogy a perbeli képviselettel összekapcsolható a per előtti tanácsadás. További
eredmény a bíróságok tehermentesítése, a felesleges, vagy előreláthatóan eredménytelen
igényérvényesítések számának csökkenése.
A támogatást az igazságügyi szolgálat engedélyezi közigazgatási eljárás keretében,
majd a fél helyett megfizeti, vagy megelőlegezi az igénybe vett szolgáltatás ellenértékét
(peren kívüli segítségnyújtás esetében jogi segítő, perlés esetén a pártfogó ügyvéd
díját) az erre szolgáló, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi
Szolgálata által kezelt célelőirányzatból.
Az eljárást szabályozó törvény alapján az állami jogi segítségnyújtási szolgáltatások
– az anyagi szempontból rászorultnak tekintendők körében – jelenleg a következők:
a) peren kívüli segítségnyújtásként: jogi segítők által adott jogi tanácsadás
és okiratszerkesztés;
b) polgári eljárásokban: pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása, elsősorban
a jogi segítők által;
c) büntető eljárásokban: sértett, magánvádló, magánfél, egyéb érdekelt pártfogó
ügyvédi képviselete, pótmagánvádló személyes költségmentességének engedélyezése,
és ennek keretében pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása – főszabályként – jogi
segítők által.
A támogatás odaítélése szempontjából rászorultnak tekintendők azok, akiknek az
egy főre jutó nettó jövedelmük nem haladja meg a mindenkori nyugdíjminimumot.
Helyettük az állam átvállalja a peren kívüli ügyekben szolgáltatást nyújtó jogi
segítő díját, illetőleg a perben a rájuk eső pártfogó ügyvédi díjat. Szintén rászorultak
azok, akiknek az egy főre eső nettó jövedelme nem haladja meg a teljes munkaidőben
történő foglalkoztatás alapján járó munkabér mindenkori legkisebb összegét, azaz
a minimálbért, esetükben azonban az állam a díjakat csak előlegezi.
A Szolgálat kiemelt, és az ügyfelek által rendkívül kedvezően fogadott szolgáltatása
az általános ügyfélszolgálati tevékenység, melynek keretében jövedelemre és ügytárgyra
tekintet nélkül, a Szolgálat munkatársai adnak felvilágosítást, útbaigazítást,
egyszerűbb ügyekben jogi tanácsot.
A jogi segítségnyújtási rendszer egyik fő jellemzője, hogy az ügyfelek a jogi
segítői névjegyzékből maguk választhatnak jogi segítőt az ország területéről mind
peren kívüli ügyeikben, mind pedig a képviseletük ellátására.
III. Áldozatsegítő tevékenység
Napjaink büntetőpolitikájának egyik kiemelt feladata a bűnözés okozta káros hatások
csökkentése és a bűncselekményeket elszenvedők társadalmi, erkölcsi és anyagi
sérelmeinek enyhítése. Az államnak kifejezésre kell juttatnia, hogy a társadalom,
a közösség szolidáris az áldozatokkal. Magyarországon évente átlagosan 220 ezren
válnak bűncselekmény áldozatává. Az áldozatsegítés azt a célt szolgálja, hogy
az áldozatok és a közvetlen környezetükben érintett további 400 ezer ember traumáját
enyhítse, biztonságérzetét javítsa.
Magyarország az Európai Uniós elvárásoknak megfelelően, 2006. január 1-jétől
megreformált és kibővített módon biztosítja az áldozatok segítésével és az állami
kárenyhítéssel kapcsolatos feladatok ellátását.
• Valamennyi áldozatnak ingyenes tájékoztatás büntetőeljárásbeli jogairól és
kötelezettségeiről, testi, lelki, vagyoni kárának enyhítésére szolgáló lehetőségekről.
• Az áldozat számára – méltányossági döntés alapján – azonnali pénzügyi segély
megállapítása.
• Az áldozat számára az alapvető jogai érvényesítéséhez szükséges jogi tanácsadás
és konkrét segítségnyújtás biztosítása.
• Az áldozat számára – rászorultság alapján – ügyeinek további intézéséhez,
a jogi segítségnyújtó szolgálaton keresztül szakjogászi segítség biztosítása.
• Szándékos, erőszakos bűncselekmények áldozatai számára – rászorultság alapján
– kárenyhítés megállapítása.
IV. Kárpótlási, kárrendezési tevékenység
A rendszerváltás után halaszthatatlanná vált a különböző típusú állami bűnök
következtében sérelmet szenvedetteknek – a nemzetgazdaság teherbíró képességétől
behatárolt – részleges kárpótlása. A társadalmi igazságtalansággal okozott személyi
és vagyoni károk méltányos és részleges megtérítésére irányuló jogalkotási folyamat
történelmi jelentőségű volt. A magyarországi kárpótlás története 1989-ben kezdődött,
amikor a magyar állam megkövette az emberi jogaikban sérelmet szenvedetteket,
majd törvényt alkotott az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról
és 1990-ben létrehozta a Kárpótlási Hivatalt, amely a kárpótlási államigazgatási
munka kezdetét jelentette.
Főbb kárpótlási területek:
Személyi kárpótlás: a szabadságuktól vagy az életüktől politikai okból 1939-1989. között jogtalanul
megfosztott személyeket, illetve hozzátartozóikat az állam életjáradékban, egyösszegű
kárpótlásban vagy kárpótlási jegyben részesíti. A kárpótlási folyamat még nem
zárult le: az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak
kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról
szóló 2006. évi XLVII. törvény alapján a jogosultak 2006. december 31-ig nyújthatták
be kárpótlási kérelmüket. Ezen határidőig, mintegy 97 ezer kérelem érkezett a
hivatalhoz. Az ügyek feldolgozása befejeződött, lezárásuk folyamatban van. Ezen
törvény alapján kárpótlási kérelmet munkaszolgálat teljesítése, illetve kényszermunka,
deportálás vagy a magyar hatóság politikai önkénye során elszenvedett életelvesztés
miatt lehetett benyújtani.
A személyi kárpótlás részét képezik továbbá a saját és házastársi jogon járó
nyugdíj-kiegészítés, valamint a nemzeti gondozás iránti kérelmek. Mindkét kérelem
a mai napig benyújtható az igények külön eljárásban kerülnek elbírálásra.
Vagyoni kárpótlás: az állam részleges kárpótlásban részesítette azokat, akiknek tulajdonában az
1939-1949-ig, illetve 1949-től alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul
okozott kárt. A kárpótlás mezőgazdasági vállalkozást támogató utalványban, vagy
kárpótlási jegyben járt, melyeket jellemzően termőföldárverésen hasznosíthatták
a jogosultak. A jövőben még közel 20 árverés megtartása várható. Vagyoni kárpótlás
iránti kérelmet 1994-ben lehetett utoljára benyújtani.
A kárpótlási folyamat maradandó értékű iratainak archiválása.
V. A lobbitevékenységről szóló törvény végrehajtása
A hivatal lobbitevékenységgel kapcsolatos feladatai a 2010. évi CXXXI. törvény
alapján 2011. január 1-től:
• A lobbisták, lobbiszervezetek nyilvántartásának lezárása
• visszaküldött lobbiigazolványok összegyűjtése majd megsemmisítése
• a nyilvántartás közzététele, a nyilvánosság biztosítása 2014.január 1-ig
• A lobbisták és a lobbitevékenységgel érintett közhatalmi szervek negyedévenkénti
tájékoztatóinak közzététele, a nyilvánosság biztosítása 2014. január 1-ig
• A lobbiigazgatásban keletkezett dokumentáció archiválása
