A közvetítői eljárást a büntető ügyben eljáró bíróság, illetőleg ügyész székhelye szerint illetékes, pártfogó felügyelői szolgálat e feladatra külön kiképzett, közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelője, vagy a KIMISZ-szel közvetítői tevékenység végzésére szerződött, közvetítői végzettséggel rendelkező ügyvéd folytatja le.

A pártfogó felügyelők kormánytisztviselők, jogviszonyukat a 2010. évi LVIII.. törvény szabályozza (lásd 58/A. §). A köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 3. számú mellékletének 62. pontja szerint a pártfogó felügyelői munkakör a következő végzettségekkel tölthető be: jogász, okleveles közigazgatási szakértő, pszichológus, szociálpolitikus, szociológus vagy teológus; egyetemi vagy főiskolai szintű pedagógus, vagy szociális munkás; főiskolai szintű gyógypedagógus, igazgatásszervező vagy szociálpedagógus; felsőfokú iskolai végzettség és szakirányú továbbképzési szakon szerzett - így különösen addiktológiai konzultáns, gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó, mentálhigiénés - szakképzettség.

A közvetítői tevékenység végzéséhez szükséges további előírásokat az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői Szolgálatánál foglalkoztatottak képesítési követelményeiről, munkaköri elnevezéseiről és ügyviteli vizsgájáról19/2003. (VI. 24.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése tartalmazza:

„A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény szerinti közvetítői tevékenységet az a pártfogó felügyelő láthat el, aki a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 3. számú melléklet 62. pontjában a pártfogó felügyelők számára meghatározott képesítési követelményeknek megfelel és

a) továbbképzési, illetve szakvizsgarendszerben akkreditált, vagy nemzetközi mediációs szervezet legalább kétszer 30 órás, tematikájában egymásra épülő, mediációs tárgyú elméleti és gyakorlati képzésében vett részt, vagy

b) magyar vagy külföldi egyetemi, főiskolai alap- vagy posztgraduális képzésben közvetítő (mediátor) képesítést szerzett,

és részt vett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának pártfogó felügyelői feladatokat ellátó szervezeti egysége által szervezett, legalább 90 órás belső képzésben, továbbá folyamatosan részt vesz mentori tevékenységben, mediációs tárgyú továbbképzéseken, szupervízión, esetmegbeszélésen.”

Hasonló szabályok vonatkoznak a közvetítői tevékenységet végző ügyvédekre is (lásd: a büntető ügyekben közvetítői tevékenységet végző ügyvéd képesítési követelményeiről, díjazásáról és iratkezeléséről szóló 58/2007. (XII. 23.) IRM rendeletet).

Nem, a közvetítői eljárás igénybevétele ingyenes, semmilyen külön díj vagy illeték nem fizetendő.

Nem, a közvetítői eljárásra utaló határozatát az ügyész vagy a bíróság megküldi az eljárásra illetékes Pártfogó Felügyelői Szolgálatnak. Ezután a közvetítő (mediátor) keresi meg a feleket.

A közvetítői eljárást mind a büntetőeljárás terheltje, illetve a védő, mind a sértett, illetve ügyvédje önként kezdeményezheti. A nyomozás befejezése után, de a vádemelés előtt az eljáró ügyésznél, a vádemelés után az eljáró bíróságnál kell kérni a közvetítői eljárásra utalást. Feltétele, hogy a közlekedési, vagyon és személy elleni bűncselekményt elkövető terhelt a nyomozás során beismerő vallomást tegyen

A közvetítői eljárásra utalásról szóló döntést, a felek önkéntes beleegyezésének és a törvény által meghatározott más szempontok vizsgálata után minden esetben az ügyész vagy a bíró hozza meg.

Mediációnak egy büntetőeljárásban csak egyszer van helye.

Nem, a közérdekű munkára ítéltek után nem kell járulékokat fizetni, mivel a munkahely és az elítélt között nem munkaviszony, hanem büntetés-végrehajtási jogviszony jön létre.

A közérdekű munka a Magyarországon alkalmazható egyik alternatív-közösségi szankció. Célja, hogy tartama alatt (legfeljebb 300 óra) az elítélt a köz érdekében dolgozzon. A pártfogó felügyelők feladata a közérdekű munka büntetés szervezése és ellenőrzése. A pártfogó felügyelői véleményben javasolt, a büntetés-végrehajtási bíró által kijelölt munkahelyen, legalább heti egy napon, személyesen és fizetség nélkül kell végezni. Egy napi közérdekű munkának 6 óra munkavégzés felel meg.

Ha a közérdekű munka büntetésre ítélt a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munka, illetőleg ennek hátralévő része helyébe fogházban letöltendő szabadságvesztés lép.

A közérdekű munkát nem szabad összetéveszteni a közhasznú munkával. A közhasznú munkát a települési önkormányzat szervezi a tartós munkanélküliek számára. Nem büntetés. Ezért a munkáért fizetés jár.

A névazonosság miatt a közérdekű munkát, mint főbüntetést gyakran összetévesztik a szabálysértés esetén alkalmazott közérdekű munkával is. Aközérdekű munka, MINT BÜNTETÉS, bűncselekmény elkövetése miatt, kizárólag a bíróság által szabható ki, és alkalmazása nem függ a terhelt beleegyezésétől. A „SZABÁLYSÉRTÉSI” közérdekű munka szabálysértés elkövetéséért, önkormányzat vagy rendőrség által alkalmazható „szankció”, mely csak az elkövető beleegyezésével alkalmazható.

A pártfogó felügyeletnek vannak ún. kötelező és ún. külön, vagy speciális magatartási szabályai. A kötelező magatartási szabályokat értelemszerűen minden pártfogó felügyelet alatt állónak be kell tartania:

A pártfogolt köteles:

A jogszabályban és a határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani, a pártfogó felügyelővel rendszeres kapcsolatot tartani és részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni.

A pártfogó felügyeletet elrendelő határozat jogerőre emelkedése, illetve a szabadságvesztésből szabadulása után a jogszabályban meghatározott időben az állandó lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon és a pártfogó felügyelőnél jelentkezni;

Ha munkaképes - a jogszabályban meghatározott kivétellel, a lehetőségekhez képest - munkaviszonyba állni, vagy egyéb kereső foglalkozást folytatni;

A munkahelyének és a lakóhelyének megváltoztatására irányuló szándékát a pártfogó felügyelőnek előzetesen bejelenteni;

A pártfogó felügyelőnek a magatartási szabályok megtartására és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit teljesíteni;

A jogszabályban vagy a bíróság határozatában előírt egyéb kötelezettséget megtartani.

A pártfogó felügyelet tartama alatt a pártfogó felügyeletet elrendelő határozatot magánál tartani, és ha a rendőrség igazoltatja, a határozatot a személyazonosító igazolvánnyal együtt bemutatni.

 Az alternatív szankciók végrehajtásában a pártfogó felügyelők központi szerepet játszanak. Magyarországon a pártfogó felügyelők szervezik és ellenőrzik a közérdekű munka büntetés végrehajtását, valamint a próbára bocsátással, felfüggesztett vagy részben felfüggesztett szabadságvesztéssel, feltételes szabadítással és javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátással, továbbá a vádemelés elhalasztásával egyidejűleg elrendelt pártfogó felügyeletet.

A közérdekű munka büntetés végrehajtása során a pártfogó felügyelő feladata az, hogy pártfogó felügyelői véleményben tegyen javaslatot a munkahely kijelölésére és ellenőrizze az elítéltet (és a munkahelyet is) a kötelezettség teljesítése során. A pártfogó felügyelet intézkedés végrehajtása során a pártfogó felügyelőnek nemcsak a terhelt ellenőrzése, felügyelete a feladata, hanem társadalmi beilleszkedésének támogatása is.

A pártfogó felügyelők munkájának jellegzetessége, hogy a kontroll és a támogató funkció együttesen érvényesül.

A pártfogó felügyelő az alternatív szankciók végrehajtása során együttműködik a büntető igazságszolgáltatás rendszerén kívül eső más társadalmi szereplőkkel, állami intézményekkel, munkáltatókkal, civil szervezetekkel stb. a közösségi jelleg erősítése érdekében.

A pártfogó felügyelőknek nemcsak a végrehajtási szakaszban van fontos szerepe, hanem a büntetőeljárás kezdeti szakaszában is. A környezettanulmányba és a pártfogó felügyelői véleménybe foglaltakkal támogathatják a megfelelően egyéniesítettdöntéshozatalt,   javasolhatják olyan külön magatartási szabályok előírását, amelyek véleményük szerinthatékonyak lehetnek a bűnismétlési kockázatok kezelése szempontjából.

Az alternatív szankciók általános értelemben a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés alternatívájaként szolgáló szankciókat jelentik, melyeket elsősorban a kisebb súlyú bűncselekmények esetében alkalmaznak. A szabadságvesztés kiváltásának, és az új megoldások keresésének oka a börtönnépesség növekedése, a börtönbüntetések hatékonyságának megkérdőjelezése és végrehajtásának rendkívüli költségigénye volt a múlt század második felében. Korábban a 20. század elején a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerében alkalmaztak alternatív szankciókat (például pártfogó felügyeletet).

Az alternatív szankciók körére vonatkozóan több meghatározás is létezik. Van olyan álláspont, amely idesorolja a pénzbüntetést is, de elterjedtebb az a nézet, amely szerint az alternatív szankciók mindig tartalmaznak szabadságkorlátozó elemet, illetve felügyelettel járnak. Alternatív szankciónak tekinthető például a közérdekű munka, a próbára bocsátás, a felfüggesztett szabadságvesztés.

A közösségi büntetések fogalom ettől némileg eltér, mert magában foglalja a közösségi források bevonását a büntetés végrehajtásába. Ez általában azt jelenti, hogy a szabadságvesztés alternatívájaként kiszabott szankció végrehajtásában például civil szervezetek, önkéntesek, egyházak, munkáltatók vagy bármely más, a büntető igazságszolgáltatástól független szereplők vesznek részt. A közösségi szankciók célja a szabadságkorlátozáson kívül az elkövetők társadalomba való beilleszkedésének támogatatása is.

Közösségi büntetésnek tekinthető például a közérdekű munka, mert végrehajtásához szükséges a közösség (munkáltatók, önkormányzatok stb.) közreműködése.

A közösségi büntetések nagy része ún. feladatbüntetés, amely a bűnelkövető aktív hozzáállását követeli meg a bűncselekmény következményeinek kezelése során. E büntetések a bűnelkövetőket arra ösztönzik, hogy felelősséget vállaljanak viselkedésük megváltozása és a társadalomba való integrációjuk érdekében.

Hatékony közösségi büntetésnek bizonyulnak az ún. csoportos foglalkozások. A csoportos foglalkozások olyan bűnelkövetőkszámárajavasoltak, akik esetében a bűncselekmény elkövetése valamely szociális készségük fejletlenségével áll összefüggésben. A csoportos foglalkozások leggyakoribb típusai a szociális készségfejlesztő tréning (pl. kommunikációs, konfliktuskezelési készségek), agressziókezelő tréning, vagy a munkaerőpiacra történő belépést elősegítő munkaerő-piaci tréning. Egyes országokban (pl. Egyesült Királyság, Kanada, USA) speciális csoportos foglalkozások működnek a családon belüli erőszak és a szexuális bűncselekményeket elkövetők számára is.

A mai magyar jogrendszerben csoportos foglalkozásokon való részvétel kötelezettségként való előírására a pártfogó felügyelet külön magatartási szabályaként van lehetőség. A külön magatartási szabályok körében van lehetőség individualizált szankciók előírására, amelyek az egyes bűnelkövetők esetében fennálló bűnismétlési kockázatok kezelésére irányulnak. Ha például egy fiatalkorú bűnelkövető esetében a bűnismétlés kockázatát jelenti a tanulmányi lemaradás és a gyenge konfliktuskezelési készség, külön magatartási szabályként előírható számára egy szociális készségfejlesztő tréningen és rendszeres korrepetáláson való részvétel.

Az alternatív szankciók körébe sorolhatók továbbá a különféle helyreállító igazságszolgáltatási eszközök (mediáció, konferenciamodellek), illetve az ún. kezelő szankciók (pl. kábítószer-elterelés).

Igen. A törvény szerint a megállapodás megkötésekor személyesen és együttesen meg kell megjelenniük. Ez azonban kötelezően csak a megállapodás aláírására vonatkozik, a közvetítői eljárás korábbi szakaszában nem szükségszerű a találkozás. A mediátor külön-külön, egymás távollétében is meghallgathatja a feleket. Ilyenkor a mediátor tájékoztatja a feleket egymás álláspontjáról, de csak azt a tájékoztatást közli, amelyről úgy nyilatkoztak, hogy a másik fél tudomására hozható.

A törvényi szabályok szerint a közvetítői eljárás célja, hogy az elkövető a sértett számára megfelelő módon és mértékben nyújtson jóvátételt.

Az eljárás csak részben irányul arra, hogy a konkrétan felmerülő kárösszeg kerüljön kifizetésre. A megegyezés célja, hogy az elkövető a rendelkezésére álló erőforrások mozgósításával tudja jóvátenni cselekménye következményeit. Ilyen lehet például közlekedési bűncselekmény sértettje esetén a gyógykezelés igénybevételének elősegítése, károkozás esetén a kár saját munkával történő helyre állítása. De számos más lehetőség is szóba jöhet, melyeket a felek a közvetítői eljárás során, a közvetítő segítségével dolgoznak ki, és nem áll szoros összefüggésben az elkövető anyagi helyzetével.

Ez nem történhet meg.

A közvetítői eljárásra utalást csak egyes bűncselekmény-típusoknál teszi lehetővé a törvény, ilyenek az öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett személy elleni, közlekedési és vagyon elleni bűncselekmények.

De nem kerülhet sor rá, ha az elkövető többszörös, vagy különös visszaeső, a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, az halált okozott, vagy a szándékos bűncselekmény miatt alkalmazott korábbi büntetés hatálya alatt valósult meg.

A közvetítői eljárásra utalás akkor is kizárt, ha a bűncselekmény jellege, az elkövetés módja és a gyanúsított személye ezt indokolja. 

Törvényi feltétel az is, hogy a gyanúsított a nyomozás során beismerő vallomást tegyen, vállalja és képes legyen a sértett kárát megtéríteni, vagy egyéb módon jóvátenni azt.

Az is feltétel, hogy a jóvátételi szándékot a sértett elfogadja.

Ezeket a körülményeket  az elrendelő (ügyész vagy bíró) vizsgálja, döntése előkészítése során pártfogó felügyelői véleményt is beszerezhet.

A közvetítői eljáráshoz a terhelt mellett a sértett belegyezése is szükséges, ha az áldozat nem érzi úgy, hogy az elkövető felelősségre vonását megfelelő mértékben szolgálja az eljárás, hozzájárulását visszavonhatja, és a büntetőeljárás folytatódik.

A szervezet, intézmény székhelye szerint illetékes Igazságügyi Szolgálatot kell megkeresni. Elérhetőségüket a honlapon a „Hivatal elérhetőségei” című rovat tartalmazza.  

Általában állami, önkormányzati intézmények, civil szervezetek.

A kijelölt munkahely köteles:

-az elítéltet közérdekű munkával foglalkoztatni;

-a Pártfogó Felügyelői Szolgálat által megküldött nyilvántartó lapot vezetni, és az elítélttel kapcsolatban kért felvilágosítást a Pártfogó Felügyelői Szolgálatnak megadni.

Tájékoztatnia kell aPártfogó Felügyelői Szolgálatot, ha az elítélt

-a büntetést megkezdte;

-a munkakötelezettségének nem tesz eleget;

-büntetésének végrehajtására más munkahely kijelölése indokolt;

-a büntetést kitöltötte.

A külön magatartási szabályok körében van lehetőség a bűnismétlési kockázatok célzott kezelésére az egyes lekövetők esetében. A külön magatartási szabályok tartalmazhatnak leginkább individualizált, az elkövető szükségleteire reagáló szankciókat.

A külön magatartási szabályokat a Büntető Törvénykönyv határozza meg.

A bíróság, illetve vádemelés elhalasztása esetén az ügyész határozatában a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabályként kötelezettségeket és tilalmakat írhat elő. A bíróság, illetve az ügyész elrendelheti, hogy a pártfogolt

a) a bűncselekmény elkövetésében részt vett, meghatározott személlyel ne tartson kapcsolatot;

b) a bűncselekmény sértettjétől, illetőleg annak lakásától, munkahelyétől vagy attól a nevelési-oktatási intézménytől, ahová a sértett jár, tartsa távol magát;

c) meghatározott jellegű nyilvános helyeket ne látogasson;

d) nyilvános helyen ne fogyasszon szeszes italt;

e) meghatározott helyen és időközönként, meghatározott szervnél vagy személynél jelentkezzék;

f) vegye fel a kapcsolatot a megyei munkaügyi központtal, vagy az önkormányzatnál közmunkára jelentkezzen be;

g) meghatározott tanulmányokat folytasson;

h) - hozzájárulása esetén - meghatározott gyógykezelésnek vagy gyógyító eljárásnak vesse alá magát;

i) vegyen részt a pártfogó felügyelő által szervezett foglalkozáson vagy a Pártfogó Felügyelői Szolgálat közösségi foglalkoztatójánakcsoportos

programja szerinti más foglalkozáson.

(6) A bíróság, illetve az ügyész az (5) bekezdésben felsorolt magatartási szabályokon kívül más magatartási szabályokat is előírhat, különös tekintettel a bűncselekmény jellegére, az okozott kárra és az elkövető társadalmi beilleszkedésének esélyeire.

A pártfogó felügyelők kormánytisztviselők, jogviszonyukat a 2010. évi LVIII.. törvény szabályozza (lásd 58/A. §). A köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 3. számú mellékletének 62. pontja szerint a pártfogó felügyelői munkakör a következő végzettségekkel tölthető be: jogász, okleveles közigazgatási szakértő, pszichológus, szociálpolitikus, szociológus vagy teológus; egyetemi vagy főiskolai szintű pedagógus, vagy szociális munkás; főiskolai szintű gyógypedagógus, igazgatásszervező vagy szociálpedagógus; felsőfokú iskolai végzettség és szakirányú továbbképzési szakon szerzett - így különösen addiktológiai konzultáns, gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó, mentálhigiénés - szakképzettség.

A közösségi bűnmegelőzés modelljének megfelelően a Pártfogó Felügyelői Szolgálat fontosnak tartja a civil szervezetekkel való együttműködést. Ez általában pályázatok keretében valósul meg. A civil szervezetek több ponton is kiegészíthetik a pártfogó felügyelők munkáját. Részt vehetnek a közérdekű munka végrehajtásában közérdekű munkára ítéltek fogadásával, segíthetik egyes külön magatartási szabályok végrehajtását, például csoportos foglalkozásokat vezethetnek. A civil szervezetek elsősorban a pártfogó felügyelet támogató funkciójához járulhatnak hozzá tevékenységükkel, jelentősen növelve ezzel a pártfogó felügyelet intézkedés hatékonyságát  

A diverzió, vagy elterelés a büntetőeljárás rendes menetétől való elterelést jelenti. Az ügy a nyomozati szak után nem folytatódik a bíróság előtt, ha a terhelt bizonyos kötelezettségeket teljesítését vállalja. Ha a terhelt teljesíti a vállalt és előírt kötelezettségeket, a büntetőeljárást megszüntetik vele szemben.

A legtöbb modern államban ma az ún. kettős nyomtávú büntetőpolitika érvényesül. Eltérő eszközrendszert alkalmaznak a társadalomra kiemelkedő veszélyt jelentő, súlyos és a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetése esetében. A kisebb súlyú bűncselekményre adott reakciók körében az alternatív szankciók és a diverziós eszközök túlsúlya jellemző.

A diverziós eszközök előnye, hogy alkalmazásukkal csökkenthető a bíróságok munkaterhe, a büntetőeljárás költsége és a büntető igazságszolgáltatás rendszerébe való bekerülés stigmatizációs hatása. A diverziós eszközök használatáról a jogalkalmazó, elsősorban az ügyész dönt az opportunitás elvének megfelelően.

A magyar jogrendszerben a diverziós eszközök részben a vádemelés elhalasztása jogintézményéhez kapcsolódnak (lsd. Be. 222. §). A vádemelés elhalasztásának lényege, hogy ha a terhelt a meghatározott időtartamban teljesíti az előírt kötelezettségeket, nem kerül sor a vádemelésre.  A vádemelés elhalasztásával egyidejűleg az ügyész minden esetben elrendeli a terhelt pártfogó felügyeletét.

Az ügyésznek kötelező elhalasztania a vádemelést a kábítószerrel való visszaélés bűncselekménye egyes eseteiben, ha a kábítószer-élvező gyanúsított vállalja a kezelésen, egyéb szolgáltatáson való részvételt, illetve a tartás elmulasztása vétsége esetén.  Mérlegelheti az ügyész a vádemelés elhalasztását a 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények (fiatalkorúaknál 5 év a határ) esetén 1-2 évig terjedő időtartamra a törvényi feltételek fennállása esetén.

Hivatalból az ügyésznek van lehetősége a büntető ügy közvetítői eljárásra utalására, ha ennek törvényi feltételei fennállnak. Ilyenkor legfeljebb 6 hónapra felfüggeszti az eljárást, ez időtartam alatt van lehetőség a közvetítői eljárás lefolytatására. (A közvetítői eljárásra nemcsak hivatalból, hanem a felek indítványára, és a bírósági szakban is van lehetőség).

A helyreállító igazságszolgáltatási szemlélet a bűncselekményt elsősorban nem a fennálló jogrend megsértéseként, hanem személyek közötti konfliktusként értelmezi. E felfogás szerint nem az állam büntető hatalmának érvényesítése, hanem a sértett igénye a kárának megtérítésére, sérelmének orvoslására élvez prioritást. A középpontba nem a bűnelkövető megbüntetése, hanem a megsérült közösségi kapcsolatok helyreállítása és a bűncselekmény által okozott sérelmek jóvátétele kerül. A konfliktus megoldásában az elkövető, az áldozat, illetve a közösség érintett tagjai is aktívan együttműködnek. A jóvátétel a sértett igényeitől függően többféle módon is megvalósulhat. A materiális, az anyagi károk megtérítésére irányuló jóvátétel mellett nagy jelentősége lehet az ún. szimbolikus jóvátételnek (bocsánatkérés, a közösség számára végzett munka).  A felek közötti megegyezést független, semleges közreműködő személy (facilitátor, mediátor) segíti. A helyreállító igazságszolgáltatási eszközöknek több típusa létezik. Európában az áldozat-elkövető mediáció terjedt el leginkább, nálunk is ez a forma került bevezetésre 2007. január 1-jétől. A másik két ismert módszer az ún. beszélőkör-modellek és a konferenciamodellek. A különféle módszerek között az alapján tehető különbség, hogy milyen mértékben és formában vonják be a közösséget az eljárásba.

A helyreállító igazságszolgáltatási eszközök amellett, hogy az áldozat anyagi és érzelmi szükségleteinek kielégítésére irányulnak, a bűnelkövető rehabilitációját, és a bűnismétlés megelőzését is szolgálják. Az elkövető szembesülhet tettének következményeivel és jóváteheti az okozott sérelmeket. A közösség nem rekeszti ki bűncselekménye miatt, hanem lehetőséget ad számára, hogy helyreállítsa közösségi kapcsolatait.

A helyreállító igazságszolgáltatási eszközök ma már többnyire diverziós eszközként integrálódtak a formális igazságszolgáltatás rendszerébe, lehetővé téve a sértettek érdekeinek fokozottabb érvényesülését a büntetőeljárás folyamán.

A helyreállító igazságszolgáltatás szinonimái a kárhelyreállító, kárjóvátételi, resztoratív igazságszolgáltatás fogalmak.